2018 MÁRCIUS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Böjtmás hava. Kertünkben a madarak napról-napra hangosabban szóló, szívderítő, kikeleti éneke és a sáfrányokkal kezdődő virágpompa jelzi, itt a tavasz! Az idei télen pihentek a hólapátok, alig volt hótakaró a kertben, a létfontosságú csapadékot csak enyhe havazás és néhány kisebb eső adta. Kemény fagyok sem tizedelték a kertet, így a téli növényveszteség is kisebbnek várható. A rendkívüli időjárás, az enyhe tél végén jött kisebb hideghullám nem tévesztette meg a cserjék és fák többségét. Kihajtásuk, virágzásuk ugyanis nem annyira a hőmérséklethez, mint a fényhez, vagyis a napok hosszúságához igazodik.

A Rendszertani gyűjtemény domboldalát sáfrányok tarka tömege díszíti, mely különösen napsütésben pompás látványt nyújt, vidáman színesítve a még alvó rendszertani kertet. Három faj, a vad alakjában sárga virágú korai sáfrány (Crocus chrysanthus), a sárgatorkú sáfrány (Crocus sieberi), és a magasabb, élénk bíborszínű illír sáfrány (Crocus tommasinianus) fajtái kerültek a földbe, vegyes kiültetésben. Ezek dél-délkelet-európai fajok, mindnyájan jó vízelvezetésű, sovány vagy közepesen termékeny talajt és tűző napot igényelnek.

A rendszertani gyűjtemény szélső, eldugott kis ágyásában most nyílnak a hangák. Az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozó télálló cserjék, a rododendronok, azáleák, fajdbogyók, áfonyák az üde, párás éghajlatot és a savanyú talajt kedvelik, ezért olyan divatosak pl. Angliában, ahol az úgynevezett hangakertek szinte kizárólag alacsonyabb erikafélék szőnyegszerű bokraival vannak beültetve. Kertünkben azonban nem érzik jól magukat, kivéve a hússzínű hangát (Erica carnea) és hibridjét (E. x darleyensis), mely mésztűrő növény. Alacsony, kúszó szárú, terpedt ágú cserje, tűszerű levelei négyes örvökben állnak. Kora tavasszal nyílik, s a ráhulló hó sem károsítja látványos fürtvirágzatba tömörülő apró virágait. Európa hegyvidékein, különösen mészkő vonulatokon fordul elő, 2700 m magasságig, fenyvesek aljnövényzetében és sziklás, havasi gyepekben.

Még nyílnak a varázsmogyorók (Hamamelis)! A csupasz ágakon nyíló, jellegzetesen pókszerű, sárga vagy vörös, illatos virágaik különleges látványt nyújtanak. lombhullató cserjék, Észak-Amerika keleti részein, illetve Kelet-Ázsiában honosak. A kertészeti termesztésben leginkább a japán és molyhos varázsmogyoró keresztezéséből keletkezett hibrid varázsmogyoró (Hamamelis intermedia) fajtákkal találkozunk. Magyar nevük a mogyoróhoz hasonló levelükre utal, de a mogyoróval semmilyen rokonságban nincsenek.

A nyiladékok gyepében alacsony termetű, korai hagymások nyílnak, sáfrányok (Crocus), botanikai tulipánok (Tulipa), csillagvirág (Scilla), Puskin-csillagvirág (Puschkinia), gyöngyikék (Muscari) és hófény (Chionodoxa). Májusra majd mindegyikük elnyílik, esetleg magot hoz, és miközben lombja elsárgul, visszahúzódik, felépíti a száraz, nyári időszak átvészelését biztosító raktározó szervet, a hagymát vagy hagymagumót. Botanikai tulipánoknak hívjuk azokat a fajokat, melyek nem estek át a kertészeti nemesítés, hibridizálás, szelekció folyamatán, és a természetben előforduló állapotukban (kisebb termet, kis virág stb.) használjuk őket a díszkertekben.

A közönséges mogyoró (Corylus avellana) porzós barkái már ősszel megjelennek, majd az első, enyhe tél végi, kora tavaszi napokon kétszeresére nyúlnak, megsárgulnak, s a legkisebb szellőben is szabadba eresztik, messzire repülő virágporukat. Apró női virágai ülők s a rügypikkelyek annyira körülzárják őket, hogy csak a kiálló piros bibéi által különböztethetőek meg a levélrügyektől. Kertekbe gyakran ültetik tekergő hajtású fajtáját (‘Contorta’) is, melyet az 1860-as években szelektáltak Angliában.

A Pálmaházban és az Orchideaházban most nyílik a különös jádelián (Strongylodon macrobotrys) Fás szárú lián, szára elérheti a 18 métert is. Bizarr színét egy érdekes jelenségnek (kopigmentáció) köszönheti. Egy a virágok kék és piros színéért (kémhatástól függően) felelős antociánhoz (malvin), egy sárga virágszínt okozó flavonol-glikozid (saponarin) csatlakozik, és ezek speciális arányban (1:9) kapcsolódva zöldes árnyalatú kék színt eredményeznek. 3 méter hosszú fürtvirágzata akár 75-nél több virágból is állhat. A virágokat madarak és denevérek porozzák be. Fülöp-szigetek trópusi erdeiben, vízmosásokban, patakpartokon, fák koronájába futva él. Csak nagyon kevés botanikus kertben nyílik, ezért is nagy esemény dús virágzása.

A Nagy-tó-partján futó út mellett jókora vérmogyoró (Corylus maxima ‘Purpurea’) bontogatja barkáit. Fiatal hajtásai szürkék, mirigyszőrösek. Nagy (14 cm) szíves vállú, kerekded levelei néha enyhén karéjosak, felső részükön kétszeresen fűrészes szélűek. Makktermését körülölelő, karéjos fogas csúcsú kupacslevelek a termés fölött palackszerűen összeszűkülnek. Alapfaja erről kapta nevét is: csöves mogyoró. Olajtartalmú magja rokonához, a közönséges mogyoróhoz hasonlóan ehető. Délkelet-Európától Kis-Ázsián át egészen a Kaukázusig honos, fényigényes cserje. Legismertebb fajtáját, a vöröslő barkájú, levelű és termésű ‘Purpurea’-t (emellett állunk), gyakran ültetik kertekben és parkokban.

A kerten átfutó Sződ-Rákos patakot kísérő keményfa-ligeterdő üde talaján, a lombfakadás előtt, mikor még nem borul mélyárnyékba a gyepszint, geofiton növények (melyek földbeni raktározó szervvel, hagymával, gumóval vészelik át a telet) tömege varázsol tarka szőnyeget az öreg bükkök, kőrisek, gyertyánok, égerek alá. Elsőként a hóvirágok, és a tőzikék nyílnak, valamint az út szélén messzire liláló kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Kárpáti bennszülött növény, de két belső magyarországi termőhelyen is él, Beregben és Bakonyalján, gyertyános-tölgyes és ligeterdő tisztásán. Mögötte halványabb kék színben tündököl a csillagvirág (Scilla bifolia), mely igen változékony faj, több alfaját különítik el a botanikusok. Üde erdők ritka növénye, elszórtan szinte az egész országban előfordul. Őket követik majd a boglárkafélék családjába tartozó aranysárga virágú bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a hasonló, de fehér berki szellőrózsa (A. nemorosa) és a fák alatt nagy tömegben megjelenő, rózsaszín és a lila minden árnyalatában ragyogó ujjas és odvas keltikék (Corydalis solida és C. cava) és a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis). Természetesen „vadvirágaink” kerti növényeinkhez hasonlóan teljes VÉDETTSÉGET élveznek, ezért csak távolról gyönyörködjünk bennük és vigyázzunk rájuk!