2019 MÁRCIUS

A kerten átfutó Sződ-Rákos patakot kísérő keményfa-ligeterdő üde talaján, a lombfakadás előtt, mikor még nem borul mélyárnyékba a gyepszint, geofiton növények (melyek földbeni raktározó szervvel, hagymával, gumóval vészelik át a telet) szép lassan a hónap végére tarka szőnyeget varázsolnak az öreg bükkök, kőrisek, gyertyánok, égerek alá. Elsőként a hóvirágok, és a tőzikék nyílnak, valamint az út szélén messzire liláló kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Kárpáti bennszülött növény, de két belső magyarországi termőhelyen is él, Beregben és Bakonyalján, gyertyános-tölgyes és ligeterdő tisztásán. Mögötte halványabb kék színben tündököl a csillagvirág (Scilla bifolia), mely igen változékony faj, több alfaját különítik el a botanikusok. Üde erdők ritka növénye, elszórtan szinte az egész országban előfordul. Őket követik majd a boglárkafélék családjába tartozó aranysárga virágú bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a hasonló, de fehér berki szellőrózsa (A. nemorosa) és a fák alatt nagy tömegben megjelenő, rózsaszín és a lila minden árnyalatában ragyogó ujjas és odvas keltikék (Corydalis solida és C. cava) és a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis). Természetesen „vadvirágaink” kerti növényeinkhez hasonlóan teljes VÉDETTSÉGET élveznek, ezért csak távolról gyönyörködjünk bennük és vigyázzunk rájuk!