2019 JÚNIUS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Szent Iván hava. Nagy vízhiánnyal indult a vegetációs időszak. A rendkívül száraz tavasz nyár végi helyzetet teremtett a kertben, a gyep sárgulni kezdett, a fás növények lombja vízhiányról árulkodott. A májusi esőknek köszönhetően azonban felfrissült a kert. Vácrátót a Börzsöny és a Dunazug hegység esőárnyékában fekszik, itt a vízből sohasem elég. Virágzás és termésérlelés idején, az évelő növények ültetési idejében különösen nagy szükség van az esővízre, a természetes csapadékot pedig semmilyen öntözés nem pótolhatja.

A rendszertani gyűjtemény dombján helyet kapó boglárkafélék (Ranunculaceae) egyik ágyásában messzire sárgállik a másfél méteres magasságot is elérő sárga borkóró (Thalyctrum flavum) Délnyugat-Európában és Észak-Afrikában őshonos alfaja (ssp. glaucum). Ott mocsárréteken, patakpartokon él. Szára és 2-3-szor szárnyasan összetett levelei kékesszürkék. Apró, négy krémszínű takarólevelű virágaiból messzire kiállnak feltűnő, hosszú sárga porzói.

Első virágos élményeink sokszor a nagyszülők kertjéhez kötődnek, különösen egy-egy virágszerető gazdasszony „zöld” ujjai által teremtett kert, maga volt a „paradicsom”. A falusi virágos kertek hangulatát szeretné bemutatni a rendszertani gyűjtemény közepén újonnan kialakított ágyás. Láthatunk itt az évszaktól függően rókaliliomot, kálvinista taplót, pünkösdirózsát, hírharangot, ujjas füvet, fátalan rózsát, büdösrózsát, menyecskeszemet, ősz csillagát, temetővirágot stb. nyílni. A tájegységenként különböző virágnevek a pontos és alapos növényismeretet, a népi névadás csodálatos leleményességét és színes fantáziáját tükrözik.

A liliomfélék (Liliaceae) ágyásában feltűnő fáklyaliliomok (Kniphofia) több mint félszáz fajának őshazája Afrikában, nagyrészt Dél-Afrikában van. A díszként ültetettek többsége kerti eredetű hibrid.
Szülőfajaik már nem állapíthatók meg pontosan, de az Európába legelőször érkezett fokföldi fáklyaliliom vagy rakétavirág (Kniphofia uvaria) azonban valószínűleg köztük van. A hibridek színe a krémfehértől a sárga különböző árnyalatain át a narancsvörösig változó. Húsos gyökerű, felálló, merev szárú, robosztus évelő növények. Hosszú, tőálló leveleik szálasak, fűszerűen hajlanak. Virágaik tömött, hengeres fürtvirágzatban nyílnak. A kicsi virágok lepellevelei hosszúkás csővé forrtak össze. Napos helyen, jó vízgazdálkodású, nyáron is nedves, de megfelelő vízelvezetésű talajban szépen virítanak.

A kertben többfele és az évelőágyásokban is teljes pompájában virít a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia). Belgiumtól ÉNY-Törökországig őshonos, réteken, erdőszéleken, nyíltabb erdőkben él. Nálunk a középhegységekben és a Dunántúlon elég gyakori, lomberdei faj. Nevét kopasz, lándzsás, az őszibarack leveleire hasonlító leveléről kapta.

A bársonyvirág vagy büdöske (Tagetes) tartós, feltűnő virágával a nyári ágyások közkedvelt virága. Fajtáit két, Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos fajból (a nagyvirágú Tagetes erecta és a kisebb virágú Tagetes patula) és hibridjeikből nemesítették. A rengeteg kertészeti fajta a karotinoid színanyagok miatt a sárga minden árnyalatát felöleli, a citromsárgától a mély narancsszínen át a rókavörösig, de lilás-vagy pirosas árnyalatút sohasem láthatunk köztük. Ismert festőnövény. A textileket zöldessárgára festi, a jégkrémek, majonézek, margarinok, tészták stb. ismert ételfestéke. Nem csak virágáról, hanem szárnyasan szeldelt, fűrészes szélű, mirigyes, erős szagú leveleiről is könnyen felismerhetjük. Lombjának illata erősen megosztja a közvéleményt, van aki kedveli, mások büdösnek tartják. Mexikóban étvágyjavító, vizelethajtó, fájdalomcsillapító gyógynövény, Indiában és Thaiföldön virágából füzért készítenek a vallási és esküvői szertartásokhoz. Antibakteriális és gombaölő illóolaja miatt a paradicsom- és paprikaágyásokban távol tart bizonyos kártevőket. Szépségének, jó szárazságtűrésének köszönhetően Európában a 16. század óta népszerű egynyári növény.

A kastély felé, a Nagyrét szélén az illatos málna (Rubus odoratus) terebélyes bokra nyílik. Észak-Amerika keleti részén, üde erdőkben, szegélytársulásokban honos lombhullató, könnyen sarjadzó cserje. Nagy, 3-5-ével tenyeresen karéjos levelei között egész nyáron át nyílnak mirigyes csészéjű, szép, sötét mályvarózsaszínű virágai.
A belőlük kifejlődő, nem túl lédús, száraz terméshúsú, apró csonthéjas termések lapos csésze alakú csoportos termést, ún. szedertermést alkotnak, s éréskor együtt maradva válnak le a vacokkúpról.

A grófi időkből maradt díszkapu közelében csodálatosan nyílik az érdeslevelű gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra). 2-3 m magasra megnövő, finom megjelenésű cserje, felfelé törő vékony ágakkal, hámló barna kéreggel. Csillagszőröktől érdes levelei hosszúkás-lándzsás alakúak, fűrészes szélűek. Bókoló virágai nyáron nyílnak az előző évi vessző oldalán, rövid felálló bugákban. Az egyes virágok fehérek, kívül rózsaszínű futtatással, 5 apró harang alakban álló sziromlevéllel. Kelet-Kínában, Japánban, Koreában cserjésekben, napsütötte erdőszéleken honos cserje. Kedvelt, hálás igénytelen dísznövény. Sok szép fajtáját nemesítették ki, köztük a ’Codsall Pink’-t. Napos helyen, normál kerti talajon érzi jól magát, néha elvadul.

A jezsámenek (Philadelphus) kertünk szép, nyári virágzású cserjéi. A kertkultúrában számos kelet-ázsiai és amerikai származású jezsámen faj, fajta, s ezek hibridjei is ismertek. Könnyen keresztezhető nemzetség. A XIX század végén különösen népszerű díszcserjék voltak, nálunk is számtalan kertészeti fajtát ültettek, melyek származását ma már sokszor nehéz meghatározni. Igen népszerű, igénytelen cserjék, nyári virágzásuk, s várostűrő képességük különösen emeli értéküket. Júniusi estéken kertünkben messzire érződik virágaik édeskés, bódító illata. A köznyelvben jázminnak is nevezik őket, holott a jázminoknak nem rokona. Szépen mutatnak cserje-szegélyágyban, kerítés és épület mellett egyaránt.

A sziklakerti és évelőgyűjteményben hétről hétre újabb és újabb virágok bontják szirmukat. Most olyan évelő növényekre hívjuk fel figyelmüket, melyek inkább levelükkel díszítenek, mint virágjukkal. Ilyenek az egyre divatosabb korallcsengő (Heuchera) fajták, melyek a legkülönfélébb színekben és színkombinációkban pompáznak a szaporító telep melletti ágyásokban. Az Észak-Amerikában őshonos korallcsengő vagy tűzeső nemzetség 55 fajt foglal magába. Örökzöld, vagy félig örökzöld levelű évelők, melyek változatos élőhelyeken élnek, lombos erdők aljnövényzetében, prérin és sziklás havasi lejtőkön. A kertekben általában hibrid fajtáik fordulnak elő. A hibridekről sok esetben nem tudni mely szülőfajoktól származnak, pedig a napfény tűrésük szempontjából ez fontos ismeret.