Földrajzi helyzet

Vácrátót az Alföld egyik északi kiöblösödésében, a Veresegyházi-medence és a Gödi-lapály találkozásánál fekszik, 100-200 m tengerszint feletti magasságban. Az enyhén hullámos felszínt ma homokpusztákkal, nedves rétekkel váltakozó szántóföldi táblák, kiskertek, nadrágszíj parcellák, s ültetett akác és fenyőerdők tagolják.
A felszínt nagyrészt folyami eredetű, a jégkorszak idején a Duna és más vízfolyások által ideszállított erősen meszes homok borítja. A homok mellett előforduló rozsdabarna erdőtalaj valamikori erdők jelenlétére utal.

Kis Tece Természetvédelmi TerületA terület a Börzsöny és a Dunazug- hegység esőárnyékában fekszik, így az évi csapadék mennyisége (kb. 250 - 400 mm) az Alföld szárazabb területeivel azonos. Mint más homokvidékeken, itt is nagy a nappali-éjjeli hőingadozás. Gyakran jelentkezik súlyos aszály. A kerten átfutó, Dunába torkolló Sződ-Rákos-patak völgye fagyzugos, sokszor megáll itt a köd, gyakoriak a kései és korai fagyok és az igen erős téli lehűlés után a hófoltok és a tavak jégpáncélja csak lassan olvad el.

Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) A kert mai területének túlnyomó részét kétszáz évvel ezelőtt homokpuszta gyepek, valamint a Sződ-Rákos patak mentén, gazdag cserjeszintű keményfa ligeterdők foglalhatták el.

A homokpuszta gyepek jellemző növényei a tömeges csenkesz fajok (Festuca) mellett, például: a kék szamárkenyér (Echinops ritro ssp. ruthenicus), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana), a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a kései szegfű (Dianthus serotinus), a homoki imola (Centaurea arenaria), a homoki kikerics (Colchicum arenarium), a homoki nőszirom (Iris arenaria), a homokviola (Syrenia cana) stb.

Magyar csenkesz (Festuca vaginata)A tölgy-kőris-szil ligeterdők fő fafajainak, a kocsányos tölgynek (Quercus robur), a vénic szilnek (Ulmus laevis), és a magyar kőrisnek (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) idős példányai ma is fellelhetők a kert patak menti, valószínűleg természetes előfordulású, ligeterdő foltjában.

Az eredeti növénytársulások maradványait ma már csak a környékbeli természetvédelmi területek őrzik (Sződ és Sződliget környéki ligeterdők és rétek, Fóti Somlyó, a Tece-patak menti láprétek és homokpuszta gyepek stb.).

Sajnos e földrajzi körülmények nem igazán kedveznek egy egész évben dúsan zöldellő növényzet kialakításának. Sok növényfaj, a savanyú talajt kedvelő rododendronok, sok örökzöld és fenyőféle, vagy a bőséges monszunesőkhöz szokott távol-keleti növények nem nevelhetők sikerrel a kertben. Mindezek ellenére a vácrátóti botanikus kert hazánk messze a leggazdagabb élőnövény-gyűjteménye, mivel a közel két évszázados kertben a növényzet és tórendszer hatására kialakult kedvező mikroklíma igen sokféle igényű növénynek teremt kedvező életfeltételeket.